BLOG »

Hírlevél

Iratkozz fel rendszeresen megjelenő hírlevelünkre és garantáltan az elsők között értesülsz híreinkről, újdonságainkról, akcióinkról!

Legfrissebb fórumok

Cape Town - Dél-Afrika

Dátum: 2010-02-08 11:41:20

Cape Town – Dél-Afrika

A 38. szélességi körön fekszik, igaz, a déli féltekén. Tiszta éjjel a csillagképek közül látható a Dél keresztje, a Mérleg, a Skorpió, a bolygók közül a Jupiter, sőt néha 1-1 holdja is. Persze nem csak ezért repülünk ide úgy 20 órát...

Fokváros egyike a világ négy legszebb fekvésű városának: Rio de Janeiro, San Francisco, Sydney és Fokváros. A monumentális Tábla-hegyről tiszta időben csodálatos kilátás nyílik Fokvárosra, ami a látogatók paradicsoma. A repülőtér kicsi, a géptől gyalogolunk a betonon, csáp nincsen, busz is elvétve. De megcsap a dél szele, és más fényben látjuk a Tábla-hegyet. 20 perc, és miközben Christian Barnard klinikája mellett suhanunk el – az első szívátültetést itt végezték a világon.

Két óceán egy pontról
Fokváros nyüzsgő metropolis, noha 1994, az ottani rendszerváltás óta lassú zuhanórepülésben a gazdaság, Ennek ellenére Ferrari-, Mercedes-, Lamborghini-szalonokat találunk a belvárosban. Ahol ezen kívül igazán sok látnivaló nincsen. 1-2 templom, gyarmati stílusú épület emlékeztet a hajdani búr és angol hódítókra, valamint Sir Cecil Rhodes szobra, alján a felirat: Your hinterland is there. Alig 20 perc az út kocsival Duiker Islandig, a fókák szigetéig. Közben áthaladunk a gazdagok tengerparti negyedein: Bantry Bay, Clifton Bay, Landdudno Bay, Sandy Bay – a francia Riviéra elbújhat mellettük. Minden ház és kert egész Dél-Afrikában fallal, szögesdróttal (benne árammal) védett, kivétel nélkül valamilyen securitycéghez bekötve. Veszélyes az élet, és ez sajnos szinte mindenre rányomja bélyegét.

Hamar elérjük Hout Bay festői kikötőjét, ahonnan 60 randért visz a hajó szinte karnyújtásnyi távolságra a fókákhoz, ezekhez a kedves pofájú, néha csak cápaeledelként aposztrofált tengeri emlősökhöz. Több ezren sütkéreznek a sziklákon, néha olyan akrobatamutatványt mutatnak be a vízben, hogy csak ámulunk. Az emberek nem, de a cápák tizedelik őket.

Hout Bay után irány a Jóreménység foka. Ez Afrika harmadik legdélebbi pontja a Diaz és Agulhas fok után – viszont a leghíresebb. Itt csapnak össze az Atlanti-óceán hideg és az Indiai-óceán melegebb hullámai. Megértjük a régi hajósokat, hogy miért így nevezték el a fokot: mire átvergődtek a vad és szeszélyes hullámokon, már csak a jó remény maradt.

Páratlan látvány tárul elénk. Egyszerre szemlélni két óceánt – tényleg minden ember álma. Innen 90 perc alatt akár át is gyalogolhatunk a világítótoronyhoz a Cape Pointra vagy átmehetünk kocsival, majd fogaskerekű vasúttal érünk fel a csúcsra, ahonnan délre már csak az Antarktisz található. Itt vigyázni kell a baboonnak nevezett páviánokkal, mert egyszer csak azt látom, hogy egyikőjük beront a büfébe, felkap két hamburgert, majd menekülne az ajtón, miközben egy hosszú bottal felfegyverzett büfés próbálja kikergetni. Nem tudni, ki ijedt meg jobban a közben felhangzó kiabálástól: a vásárlók, avagy szegény majom. Egyébként mindent lopnak, fényképezőgépet, sapkát, táskát.

Cápalesen
Ha Dél-Afrika, akkor bálna- és cápales. Ezt nem szabad kihagyni. Kétórás út után érjük el Hermanus városát, innen indulnak a hajók a sarki bálna meglesésére. Érdemesebb azonban reggel a cápákkal kezdeni, ugyanis az békés vizeken történik, míg a bálna a hullámos helyeket kedveli. Kleinsbaai kikötője olyan kicsi, hogy a hajók a parton horgonyoznak, és traktor tolja le a sólyán őket a vízre, gyakran úgy, hogy az utasok már a fedélzeten vannak. Irány az óceán. Szagos haldarabok, felturbózott véres lé ömlik a vízbe, majd elsuhan egy árny a hajó alatt.

Cápaketrec ki, neoprén ruha, szemüveg fel, és irány a hideg víz. Majd megjelenik egy test, és lustán elúszik a cápaketrec mellet. Ha hülye lennék, meg is simogatnám, de nyitott, két sorban sorakozó hegyes-fogas állkapcsa láttán kicsit több tisztelettel gondolok erre a félelmetes vadra. Majd óra hosszát úszkál a hajó körül, többször merülünk, mikor elhangzik a kiáltás, DOWN, és 10 kilós ólom vállszíj segítségével lesüllyedve bámuljuk ezt a tökéletes formájú porcoshalat. A fedélzeten levők fentről csodálják, ahogyan állkapcsát kinyitva próbálja a zsákmányt bekapni, több gigabájtnyi kép készül, majd horgony fel, és cél a part, ahol kis ebéd, miközben máris nyomják DVD-re a túrát.

Vissza Hermanusba, ahol alig 15 méteres lélekvesztőnkre szállunk, mentőmellény, hajónk a „békés” Indiai-óceánt szeli, 3–7 méteres hullámaival. Messze fúj a bálna, és indul az „üldözés”. Akár 10 percig is bírja víz alatt, úgyhogy a következő megjelenése homlokegyenest másik irányban is várható, de aztán, hogy, hogy nem, mellé érünk. A kifejlett példány 18 méter hosszú, 80 tonna, mint egy V43-as villanymozdony. Gyönyörű, ahogyan kiveti magát a vízből, ahogyan fúj, ahogyan tonnányi farkával a vizet csapkodja. Közben majdnem kizuhanunk a hajóból – egy kézzel kapaszkodás, másik kézben a teleobjektív –, olyan hullámokkal küzd az öreg, néha kihagyó motor, hogy a gyengébb gyomrúak diszkréten a hajó végében adják ki a reggelit és a gyomor többi tartalmát. Nem véletlen, hogy például alkoholos állapotban levőt fel sem engednek a fedélzetre. Aztán bálna barátunk megunja a dolgot, és a hajó farától fél méterre, méltóságteljesen elúszva elhagy minket.

Luxus a szavannán
A Kruger Park Afrika legnagyobb védett területe, majdnem Magyarországnyi. Belépés csak szigorúan előzetes foglalás után, ez nem a Budapest Zoo. 10-20 személyes, 5 csillagos lodge-ok várják a vendéget. Saját terasz merülőmedencével, franciaággyal, délutáni pihenésre. Ventillátor, kőkád, nyitott zuhanyzó – maga a luxus. Philemon, saját pincérünk szolgálja fel a könnyű ebédet, majd indul a szafari. Kilencszemélyes Land Rover, vadőrrel, aki röviden elmondja a szabályokat. A kocsiban nem szabad felállni, kiabálni, hirtelen mozdulatokat tenni, mert ezek vadállatok, nem pedig kedves ölebek. A fegyvertartón Remington vadászpuska, csőre töltve, ha az állat támad, le kell lőni, ez a szabály, nincsen kivétel. Matt 9 éve vadőr, de szerencsére még nem kellett használni fegyverét. A kocsi bal elején, kis ülésben ül a nyomkereső, neve: Doctor. Néha csak színjáték, ahogyan a nyomokat lesi, az ürülékeket szagolja: friss-e, avagy nem…

Aztán hirtelen megelevenedik a park. Gazellák, antilopok, impalák, kuduk kerülnek elő, majd lassan előbukkan egy-egy zebra, zsiráfcsorda, hatfős rinocéroszcsalád – csak úgy sugárzik a nyers erő belőlük. Nem szeretnénk látni, ahogyan elkezdi üldözni terepjárónkat. A növényzetet lustán pusztító elefántok közé kerülünk, síri csendben nézzük, ahogyan egyáltalán nem barátságos tekintetével komótosan elballag kocsink előtt. Doc, a nyomkereső egykedvűen ül székében, én már infarktust kaptam volna, ha ilyen közel lennének hozzám, de elmegy, megszokták a kocsik és a surrogó kamerás emberek látványát. Lusta oroszlánanya és kölyke szemléli egy domb tetejéről a távolt, valószínűleg a következő zsákmányt választják ki. Lassan sötétedik. Egyszer csak a keresőlámpa fényében vad szempár csillan meg. A leopárd, talán a legszebb állat ballag előttünk, néha visszanéz, majd egy bokor mögött eltűnik. A búcsúvacsora a kiszáradt folyómederben, lobogó fáklyák között zajlik, finom vörösborral és fantasztikus ízekkel. Miközben álomra hajtjuk fejünket, hátborzongató üvöltés hallatszik: meglehet, leopárdunk búcsúzik – vagy talán csak jelzi, hogy még mindig itt van és figyel. Ez az ő birodalma. Borra sör
Dél-Afrika világhíres a borokról. Ez köszönhető az 1600-as években itt letelepedő hugenottáknak, akik a francia borászat know-how-ját ültették át a tökéletes éghajlatra. Néhány kilométerre találjuk Stellenboscht, Dél-Afrika második legöregebb, csodás települését, amit még a búrok alapítottak, és ahol az ország legrégibb egyeteme működik. Vörös, fehér, rozé, egy élet nem elegendő ahhoz, hogy mindet végigkóstoljuk, és hát a 20 randos bor is olyan, hogy csak csettint a magyar. Léteznek külön bortúrák, a híres Wineroute-on, ahol számos szőlészetet látogat meg az utazó, és 6-10 helyen kóstolhat. Elképzelhető, milyen állapotban támogatják ki őket a buszból az út végén. Robertson Valley, Louisenhof, sorolhatnám a pincészeteket. A magam részéről a 2006-os Meerendal „Cabernet Sauvignon-Merlot”-t ajánlom.

A pincészetet 1702-ben alapította Jan Meerland, mely egyike az első szőlészeteknek a Jóreménység foka környékén. Számozott palack, koronás címke, és egy kis angol: „shows classical cigarbox and chocolate aromas on the nose with a hint of cinnamon spice.” Csodás bélszín, pisztráng, lazac, tenger gyümölcsei, isteni tészták, és mindehhez – ha van, aki nem szereti a bort – sörök. Nincs zsákbamacska, 15 randért 4-féle sört hoznak, 2 decis pohárban kóstolni. A hazai sör a Castle. De a jóból mi, magyarunk is kivesszük a részünket. A SABMiller konszern egyik dél-afrikai sörfőzdéjében, Gauteng tartományban főzik és palackozzák majd a Drehert. Így indul a gyarmatosítás: hatalmas plakátokon hirdetik városszerte, hogy jönnek a magyarok – bocs, még csak a sör.

Forrás: playboy.hu